A tenger lágy hullámai néha-néha elérték a csupasz lábfejem. A homokban ültem és csak néztem a Napot amint felbukkant a horizonton, különböző színűre festve ezzel a tájat. A szél enyhén fújt, ez pont elég volt ahhoz hogy a hajam el kelljen tűrnöm a szemem elől. Amíg eltűrtem a fülem mögé az elkóválygott tincseimet, észrevettem valami fényesen csillogó dolgot a vízben. Nem akartam nagy figyelmet fordítani rá, de a lábaim magától elindultak a tenger felé. A hidegtől összerezzentem ahogy a vízbe értem, de nem tudtam megállítani magam. Már térdig merültem el, amikor odaértem a világító tárgyhoz. Egy kéken ragyogó, fél tenyér nagyságú ásványdarab volt. Amint kiemeltem a vízből, vakító fény keletkezett körülöttem, ami miatt be kellett csuknom a szemem. Miután újra fel tudtam nyitni a szemhéjaim, egy hatalmas belterű terembe találtam magam, ahol egy még hatalmasabb ugyanilyen kék ásványtömb volt. Jobban nem tudtam körül nézni, mert a kristály teljesen elvarázsolt, csak az lebegett a szemeim előtt, hogy hozzáérhessek. Egyre közelebb értem hozzá, ám amikor már csak egy karnyújtásnyira voltam tőle, valaki megragadta az alkaromat és egy erős rántással elhúzott onnan. Lassan felemeltem rá a tekintetem és egy aranyszínű szempárral találtam szembe magam.
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? -kérdezte mély hangján. Próbáltam választ adni, de nem tudtam megszólalni. Égett a torkom.
- Mégis mit képzelsz, mit csinálsz? -kérdezte mély hangján. Próbáltam választ adni, de nem tudtam megszólalni. Égett a torkom.
Hirtelen kirántottam a kezemet szorításából és egy erős, jól irányzott ütéssel gyomron találtam. Kissé összegörnyedt, de néhány másodperccel később újra fölém magasodott izmos alkatával. Azt hittem lesz elég időm arra, hogy kiszabadulhassak erről a helyről amíg "felépül", de az ellenfelem ezt nem engedte.
Ahogy újra hozzám ért hirtelen egy tisztásra kerültem, lándzsával a kezemben. Velem szemben ugyan az a hosszú hajú férfi állt, akit megütöttem. Egy óriási kardot tartott a kezében. Harcias üvöltés tört ki a torkából és megindult felém. Magamat is megdöbbentve kivédtem a csapásait, sőt még fejem is találtam, amitől elvesztette eszméletét.
Ahogy újra hozzám ért hirtelen egy tisztásra kerültem, lándzsával a kezemben. Velem szemben ugyan az a hosszú hajú férfi állt, akit megütöttem. Egy óriási kardot tartott a kezében. Harcias üvöltés tört ki a torkából és megindult felém. Magamat is megdöbbentve kivédtem a csapásait, sőt még fejem is találtam, amitől elvesztette eszméletét.
Gyorsan körbenéztem, hátha látott minket valaki, de semmi mozgást nem láttam. Hangosan kifújtam az eddig benntartott levegőt és eldobtam a fegyverem. Nagy hiba volt. Ahogy visszafordultam a férfi irányába, az eszméletlennek hitt férfi előttem állt és átdöfte rajtam kardját.